3.Rész Alexa

Hey everyone! Meghoztam a3.részt.Iratkozzatok fel és kommenteljetek.

*kicsöng*

-Sziaa-köszöntem bele boldogan a kamerába
-Ó szia, gondolom a nyár miatt hívsz hogy mikor tudsz jönni, nem?
-Nem nem azért-mondtam sejtelmesen
-Akkor történt valami? Ugye nincs baj?
-Nem nincs, de mondom mert látom hogy ráncolod a szemöldöködet-nevettem halkan
-Igen igazad van, csak mondjad máár-nézett rám kiskutyaszemekkel
-Oké kapaszkodj meg
-De nincs előttem semmi csak a laptopom-nézett rám értetlenül és röhögve
-Akkor csak maradj ülve mert megyek Londonba-kiabáltam boldogan
-De hát minden nyáron jössz-nézett rám éretlenül
-Ja igen akkor úgy fogalmaznák hogy költözünk Londonba!
-Wow Anne-el jössz igaz?
-Aha
-Úristen és hol fogtok lakni?
-Hát a házat még nem láttam de Anne azt mondta hogy egy utcával arrébb a ti  házatoktól
-Na ne, a legjobb barátnőm Londonba költözik és egy utcával mellettem fog lakni-nézett rám a képernyőn keresztül boldogan
-De igeeen!
-És mikor jöttök?-kérdezte Lex izgatottan
-1hét
-Már alig várom!
-De ugye azért hozzánk is el jössz majd?Meg akkor majd egy suliba is járunk, de jó!
-Persze ez nem kérdés!-vágtam rá egyből
-Hát igen a suli.....-kezdtem el hangosan gondolkodni
-Mi van vele?
-Hát tudod én leszek az új lány meg ilyenek. Azt se tudom hogy milyen lesz az osztály,meg a másik pedig hogy az hogy egy osztályba leszünk vagy nem??
-Nyugi egyenlőre ne parázz a dolgokon,először is nyár van most bulizni megyünk,a suli pedig rá ér kb. Augusztus 30-ig- kezdett "meg nyugtatni"
-Hát oké....
-Na nekem mennem kell mert megjött Zayn--mondta Lex szem forgatva
-Aha értem. De várj!-jutott az eszembe. Zayn???
-Na ne már hogy nem emlékszel rá-nézett döbbenten a kamerába
-Ööö-kezdtem -valami rémlik de igazán ki segíthetnél-néztem rá boci szemekkel
-Ő a bátyám te igen okos-nevetett
-Ja basszus hogy nem jutott az eszembe?!??-Hiszen CSAK 5 lehettem amikor legutóbb láttam-kezdtem forgatni a szememet
-Jól van már csak vicceltem, hiszen tudtam hogy még kicsi voltál.-Úgyhogy ne forgasd nekem itt a szemedet-nézett rám mosolyogva
-Oké-mosolyogtam én is
-Ná tudod hogy szeretlek
-Persze hogy tudom hisz' engem mindenki szeret...
-Aha persze amint látom kicsit se szenvedsz önbizalom hiányban-Lex már olyan hangosan röhögött a képernyő előtt hogy azt hittem mindjárt megfullad-de hát nem tehettem ellene semmit szóval én is rá kezdtem a szobámban a nevetésre
-Na most már tényleg mennem kell- kezdett búcsúzni
-Rendben de azért majd még beszéljünk a költözés előtt
--Naná hogy
-Oké szia!
-Szió
És le tettük ez után pedig még netteztem egy kicsit.
Pár órával Anne kopogott az ajtómon
-Gyere!- kiáltottam neki
-Na már is befejeztétek?-kérdezi
-Igen, mert haza ért a tesója
-Rendben csak szólni szeretettem volna hogy készen van az ebéd
-Úúúú mit csináltál?-csillantak fel a szemeim mert mindig olyan finomakat süt/főz
-Palacsintát
-Az a kedvencem-és már futottam ki a szobámból mint valami 5éves kisgyerek
-Lisa!--kiáltott utánam Anne
-Tessék?-jöttem vissza
-Csak légy szíves ne futkározz a lépcsőn-nézet rám megrovóan
-Persze tudom,de ha egyszerűen olyan finomakat csinálsz...
-Ez nem mentség kisasszony!-esett ki a szigorú szülő szerepéből amikor is meg láttam a nevető ráncait
-Jó rendben viselkedek csak mennyünk már, kérlek-nézek rá
-Mennyünk-egyezett bele